Egy másik ajtó
Megjegyzés (irreálisan hosszú): Imádom Cecil hangját. Airisu mondotta volt - neked a füled az erogén zónád - és van benne valami. Most pedig teljesen és tökéletesen fel vagyok húzva mert - Welcome In Europe, Night Vale! MEGVAN A JEGYEM! Ok... jegyünk. És most repkedek a föld felett. <3 És mert ilyen repkedős hangulatban vagyok, frissítek egyet, egy olyasmi irományt, ami valószínűleg senkinek nem jelent semmit csak az írójának aki reggel hét tájékán docba tette, július 1-én, mert a második évfordulós adás B része térdhajlaton vágta, igen, lehet, hogy spoiler, vigyázz, errefelé előfordul.
Gondolkozom azon, hogy kezdődött. Pontosan meg tudom
mondani mi, vagyis melyik volt az a pont ahol zsebre vágott a show. Akik
erre járnak, rendszeresen vagy véletlenül és most pont olvassák ezt a hosszúra engedett megjegyzést (és tanúi annak, hogy pofátlanul egy rövidke sztori elé szuszakolom az érzelmi kitörésemet), szerintem most talán két
csoportra oszthatók. Az egyik csak néz - O_o" Te mégis amúgy MIRŐL
BESZÉLSZ? - gondolja magában. A másik fele pedig gonosz, féloldalas
vigyort villant - Neeem kell a körítés, pontosan tudom, hogy kb. ott lettél
fan, amikor az az erős állkapcsú, szexi tudós rákanyarodott a 800as
útra. Előbbieknek üzenem - nyugalom, máris tisztázom, utóbbiaknak pedig -
biiiip, rossz válasz! :P
Megjegyzés (irreálisan hosszú): Imádom Cecil hangját. Airisu mondotta volt - neked a füled az erogén zónád - és van benne valami. Most pedig teljesen és tökéletesen fel vagyok húzva mert - Welcome In Europe, Night Vale! MEGVAN A JEGYEM! Ok... jegyünk. És most repkedek a föld felett. <3 És mert ilyen repkedős hangulatban vagyok, frissítek egyet, egy olyasmi irományt, ami valószínűleg senkinek nem jelent semmit csak az írójának aki reggel hét tájékán docba tette, július 1-én, mert a második évfordulós adás B része térdhajlaton vágta, igen, lehet, hogy spoiler, vigyázz, errefelé előfordul.
A pont... "They would like to remind everyone that dogs are not allowed in the dog park." Igen, ennek a mondatnak a végén volt a pont. ^^ Én
pedig feküdtem háttal az ágyon és máris a gödörben voltam. Nagyon mély,
nagyon sötét gödörben, olyan ló-formán és ehhez elég volt keményen
három mondat. Carlos, sweet Carlos, brave Carlos már csak egy
elképzelhetetlenül tökéletes-tökéletlen hab volt a tortán.
Nem tudok "téríteni". Fizikailag képtelen vagyok valakit
megnyerni bárminek, amit szeretek. Tényleg, ez tudományos tény! Ezért már nem
is próbálkozom. Az önismeret hasznos dolog, én pedig az a fajta fangirl vagyok, akit ha túl nagy inger ér, még egy oktávot ugrik a hangja és sipít. XD Nem akarjátok hallani. O_o"
A lényegre szorítkozva a Welcome to Night Vale egy
podcast, egy Joseph Fink és Jeffrey Cranor által komponált fikció. Egy sivatagi város bizarr mindennapjai Cecil, a Night Vale-i közösségi rádió riporterének narrálásába. Teljesen ingyenes, aki belehallgatna ott az Itunes vagy jó barátunk, a Google, hajrá. Nem ecsetelem miért zseniális, de az, nem zengek ódákat miért fantasztikus, de az.
Visszakanyarodva a július elsejére - én és a hajnalban még begyógyult két szemhéjam vadul nyomkodtuk a frissítés gombot, hogy feltűnjön az aktuális adás, aztán töltsön, töltsön - basszus meddig tölt már? - töltsön és végre ott folytathassam, ahol két hete rákényszerítettek, hogy befejezzem. (Nem bírom a stresszt!) És bár - SPOILER? - az adás leverte a vesémet mégis odáig meg vissza voltam mert ott volt a bejelentés, European Tour én pedig... igen. Sipítottam. És Viki alig látott ki a fejéből mert hajnalban aludni szokott (pff, luxus), és azt mondta "azt hittem sírsz", nekem meg a fél fejem majd leesett mert a mosolyom körbevágta az arcom (megkockáztatom, Kevin imádta volna). Sír a franc! Közöltem vele, hogy Night Vale van és ő elkérte a fülest, hümmögött (mert ennyire bízik az angol tudásomban O_o") aztán azt mondta, hogy - tényleg - és visszament aludni. Csupa meglepetés ez a nő mert szerdán azt is bejelentette, hogy velem jön bár eddig egy adást sem hallgatott meg és neki a StrexCorp. még mindig Strepsils (bár gyanítom, csak azért, hogy cukkoljon) és én már nem is vitatkozom, mert tudom, hogy odáig lesz érte. Lényeg, ami tényleg a lényeg, hogy ma, pénteken reggel, vér, verejték, szívroham és egyebek után rátettem a mancsom kettő jegyre az október 20-i londoni showból és most madarat lehetne velem fogatni! Pedig én nem igazán bírom őket, plusz az itteniek jórészt sirályok és akkorák mint egy strucc. De még így is. Szóval akkor én most frissítek és elmondok olyan dolgokat, hogy a karakterek nem az enyémek és hogy a szössz talán tartalmaz spoilert (Ep.49 Old oak doors part B, talán némi Condos? Nem tudom, soha nem vágtam teljesen mi minősül spoilernek) és... Welcome to Night Vale. <3
Rohadt messze van még az október 20. :(
~ ~ ~
Egy másik ajtó
Cecil az ajtó előtt állt. A saját
ajtaja, ajtajuk előtt. Percek óta, ugyanazon a helyen, szinte mozdulatlanul. A
lábtörlő értetlenül pislogott rá, tanácstalanságában megnyalta fényes, fekete
bőrcipője orrát, de Cecil nem vette észre, a kezét nézte. A karikán sorakozó
kulcsokat figyelte. A lakásé, a régi apartmané és a labor pótkulcsa. Cecil
sosem vesztett el semmit - ha valamit az élete folyamán mégis sikerült neki,
azt minden esetben szándékosan tette -, ezért kapott egy extra másolatot a
laborhoz, vészesetre, kellhet. Tudományosan nézve - tekintve, hogy Night Vale
az ami, Night Vale - Carlos szerint ez egy logikus lépés volt.
Mély levegőket vett, lassan fújta
ki, a kulcsot a zárhoz illesztette, de nem csúsztatta a helyére, csak állt, úgy,
ahogy volt, megfagyva egy egyszerű mozdulat kellős közepén.
Mit lesz, ha kinyitja az ajtót?
Por ül majd a bútorokon. Finom,
puha, szürke lepel fedi majd őket, hiszen hetek óta egyikük sem volt otthon,
sem ő, sem Carlos nem lépte át a küszöböt – azt a küszöböt, ami Carlos szerint
fura módon derékszögmentes. Minden szürke lesz és tompa.
Belép majd a nappaliba, leteszi a
táskáját a kanapéra, járkál, leró pár lomha kört, kitekint az ablakon,
megérinti az asztal csücskét, aztán átlépdel a konyhába. A hűtő tartalmát
selejtezi majd, próbál olyan ételt találni, aminek még nem járt le a
szavatossági ideje. Persze előre tudja, hogy a legtöbb már magától elmászik,
sőt, koncertet füttyögnek a fridzsiderben és majd becsukja az ajtót, kezében
egy darab fáradtpiros almával, amin pont olyan gondterhelt ráncok sorakoznak,
mint a saját homlokán, mert az agya azt mondja, enni kell, bármit, de enni
kell. De nem fog, csak leteszi a konyhapult sarkára és meredten bámul a bögrére
az edényszárítón, arra, amit pont az előtt mosott el, mielőtt legutóbb kilépett
a lakásból. Fehér, közepén egy atom, a széle csorba, de nem baj, Carlos így is szereti.
Az éhség újra elmúlik majd, megtöltik a gyomrát a kövek, fájdalmas súlyuktól
szinte megrogy majd a térde és kirohan a konyhából. A fürdőbe szalad, megbotlik
a szőnyegben, de megfogja a fal, felcsapja a WC ülőkét, a fehér márvány
peremére markolva kiad magából mindent, amit lehet, mivel enni nem evett, epét.
Ki akarja öblíteni a száját, a saját fogkeféje helyett Carlosé akad a kezébe. Elejti,
mint akinek áram rázta az ujjait, majd csak nézi a lába előtt a kövön heverni.
Órákig csak lézeng, értelmetlen és céltalan dolgokat csinál, az idő pedig
lassan mozog majd előre, de mégis halad, és éjjel lesz, elég késő ahhoz, hogy a
kanapé sarkában gubbasztva, mellkasához húzott térddel, halálra rémülve nézze a
hálószoba ajtaját. És még órákig folytatja majd.
Megpróbál feküdni a szófán. De
csak kétszemélyes, Cecil pedig karcsú és magas, két személynél sokkal hosszabb,
nem találja a kényelmes pontot. Persze, hiszen nem létezik, de újabb fél óra
megmutatja, hogy „tűrhető” vagy „éppen csak elmegy” pont sincs és őt még ez sem
zavarná. Lábai átlógnak a karfán, a háta gurba lépcsőkben hajlik, ahogy próbál
feküdni a pepita kanapén, de rájön, hogy nem megy. Nem mert kényelmetlen, hanem
mert képtelen elhinni ezt az egészet, ezért felugrik, két lépésben átjut a
nappalin és feltépi a háló ajtaját, vele pedig a saját lüketető szíve felől a
bőrt is felszakítja.
Mert ott az ágy, ami akkora, hogy
feleszi szinte az egész szobát, de egyikőjüket sem zavarta. Cecil azt akarta,
hogy Carlos, aki egy egyszemélyes fotelágyon szunyókálta le a napi maximum öt
óráját - átlagban inkább négyet, mert a tudomány általában nem várhat és nem is
akar várni -, ne azt érezze, az alvás valami kötelező, ami kell ahhoz, hogy a
szervezet működjön. Azt akarta, hogy az ágy hívja Carlost és marasztalja, ha
menni kíván – valójában amikor ez egyszer megtörtént, mindketten kicsit
megijedtek, Carlos csöppet jobban, de ezen túl az ágy egyszerűen az ő ágyuk
volt.
Cecil az ajtókeretben ragad, mint
egy légy a pók hálójában, kezét a keretre függesztve csak bámul előre. Annak a
hatalmas ágynak a közepén elveszne, még jobban, mint most, magányosabb lenne,
mint abban a pillanatban, ami már magában, gondolt voltában is lehetetlennek
hat, fájdalmasan és keserűen lehetetlennek. Ha elaludna, boldog lenne, ha
kinyitná a szemét, akkor pedig rémálomra ébredne meg minden valóságos reggellel
és ez a végeláthatatlan kínzó illúzió követné lerázhatatlanul, mert Carlos nem
lenne ott. Az a sűrű, fekete, tökéletes haja, ami lágy hullámú tincsekben
omlik, a homlokába hullik, mikor Carlos maga alá vonja, ami reggelenként ott
kavarog az üdezöld párnán. Minden új nappallal nem maradna más, csak egy
éjszakai tündérmese. Lehunyja a szemét és hirtelen látja majd a mosolyt, azt a
tökéletes, gyöngyfogakkal bélelt, vakító mosolyt, ami még korán reggel is
levendula illatú és Cecil szíve szilánkosra hasad és szétszaggatja lüktető
mellkasát.
A keze megremegett, a kulcs
lassan elfordult a zártól és ő hátralépett. Hetek óta erős volt, bátrabb, mint aminek valaha is gondolta magát és most, itt, elbukott.
Jobb kezének mutatóujja lassan felszaladt az orrnyergén, alácsúszott a
szemüvege alá, orrától elemelve ujjpercével kiseperte a szeme sarkában kövérre
hízlalt könnycseppet és újabb lépést tett hátra. Lehajtotta a fejét, rövid,
tejfölszőke tincsei mögé próbálta rejteni az arcát, bár nem volt ki elől
bujkálnia. Hátat fordított az ajtónak, az utcára rohant és csak állt a liláskék,
csillagtalan éjszaka alatt.
Kérdezhetek?
VálaszTörlés(Eddig nem mertem, azt gondoltam, hogy majd mások megjegyzéseiből és a válaszaidból megvilágosodom, de most már nem várok tovább.)
Carlossal mi történt?
- olyan sok munkája van, hogy nem ér rá hazamenni?
- elköltözött, vagy kiküldetésben van?
- szakítottak?
- meghalt, vagy eltűnt?
...
Egy korábbi hozzászólásomban, amikor rákérdeztem, hogy ki az a Carlos - a lelkesedésedből és szavaidból az tűnt ki, hogy egy elragadó személy. Nos lehet, hogy meg kellett volna hallgatnom az adást, de ...
Nagy öröm, ha az embernek teljesülhet egy olyan vágya, amelyre igazán nem számított - abszolút ajándék! :] Örülök nektek!
Köszönöm a történetet - a felsoroltakból akármelyiket behelyettesítve is nagyon lírai és érzékletes írás. :]
Megleptél. Semmilyen szinten nem gondoltam, hogy erre az őrületre akár egy komment is érkezik. :D Iszonyatosan fel voltam pörögve (mert kb 2 percig úgy tűnt, hogy nem kapok jegyet, csak cseles voltam) így tökre zakatoltam mikor felpakoltam. :D
TörlésEz egy tipikusan olyan iromány ami akkor és ott kijött mert túlságosan is nyakig vagyok a fandomban, Igazából az adás után tucatjával lehetett olvasni az ilyen és ehhez hasonló apróságokat. Én tényleg azt mondom, ha van kedved, angolod és hangulatod hozzá, akkor hallgasd meg az adást mert hiába mondanék bármit, úgy sem igazán lenne értelme. :)
Nagyon köszönöm a hozzászólást! Tényleg megleptél vele! <3
Ha minden igaz itt olvashatóak a fejezetek magyarul.
VálaszTörléshttp://welcome-to-night-vale.blogspot.hu/2013/08/1-pilot.html