2015. december 19., szombat

Daniell X/6 - Póker

Frissítés! Nem nagy. Pici.




- Ez hogy jött? - kérdezte Asuka a lapjait méregetve. Vonásaiban nem volt semmi mesterkélt, tanácstalanságát elnézve mindenki számára egyértelmű volt, ez nem az ő játéka. Szabályos frizurája alól hatalmas szempillákkal pislogott.
Numata Seiki megrántotta a vállát.
- Találtam egy pakli kártyát és rájöttem, hogy rég pókereztünk, rohadt rég, kolesz-rég.
Daniell elhúzta a száját, képzeletbeli borostáját sercegtette.
- Kőbalta és barlangrajzok. El tudom képzelni – mormogta.
- Nem - rázta meg a fejét exem, szája sarkában kaján mosoly bujkált. Pimasz, vérlázító vagy forraló, ki-ki döntse el maga. - Nem tudod.
Előttem felvibrált egy kép, Seiki, pucéran, kezében a kártyáival blöffölte magát csupaszra, aztán amikor már nem volt mit levenni, rólam gombolta le az inget.
- Figyi, figyi, Ryury - dorombolt Daniell, én pedig saját lapjaim esélyeit méregetve oldalra mosolyogtam.
- Mondd, életem.
- Van kör ászod? – pislogott, én meg papucsférj vagyok, így átnyújtottam neki, amit kért.
- Hé! - Exem felhörrent, Daniell pedig kiterítette a lapjait.
- Royal flush! Valaki? Senki? Oké, nyertem, és akkor hagyjuk abba, mert marhára unom - azzal felugrott az asztaltól.
Asuka megkönnyebbült sóhajjal dobta el, ami a kezében volt, könyékig gyűrte finom, fehér pulóvere ujját.
- Jaj, de jó! - Még lelkesen tapsolt is egyet, majd talpra pattant és kisietett a konyhába Daniell után. Szerintem a maradék vacsorát fogják csipegetni.
Maradtunk ő és én. Zsebemből előkaptam a legtündéribb hangom, úgy tudakoltam tőle.
- Szeretnél egy újabb kört? Én játszom veled! - ajánlottam mesterkéltre duzzasztott kedélyességgel, ő pedig vicsorgott.
- Menjetek a fenébe.
A lapjai az asztalon puffantak, ő pedig durcásan a bárszekrényhez lejtett.
- Ugyan már, Numata-san! Majd játszunk legközelebb is - nevettem rá, ő roppant férfiasan nyelvet öltött.
- Én csak nosztalgiázni akartam.
- Egy pakli kártyával? – firtattam. - Komolyan?
- Mégsem jöhettem egy tekercs szivárványszínű óvszerrel, mint szólt volna hozzá a csatolt fájl?
- Hallottam ám! - kiabálta odakintről Daniell, minden kétséget kizáróan féltele szájjal.
- Ezért mondtam - válaszolta emeltebb hangszínben, kifejezetten neki címezve Seiki. 
- Jól van, csitt mindkét oldalra, mert semmi kedvem ehhez éppen most. Én egy kellemes estére vágyom, az isteni étel megvolt, még egyszer gratulációm a séfnek. – Hallottam, ahogy a konyhában Asuka felkacag. - A társaság kiváló és az este további részét pedig felhőtlen csevegéssel kívánom megkoronázni, csupa számomra kedves ember körében.
Sei hitetlenkedve meredt rám.
- Kellemes este, isteni étel, kiváló társaság és felhőtlen csevegés... Mikor lettél ennyire buzi, de most komolyan.
Ekkor jelent meg Daniell egy utolsó falatot tüntetve el formás ajkai között. Percegő szemöldöke Numata Seiki felé kattogott, azt hittem megüti, nem tette.
- Bölcsőtájt kezdődhetett és akkoriban tetőzött, amikor megtámadtad a klotyóban - mutató és középső ujja ijesztően tekeregve kígyónyelvet szimulált - azóta stagnál, se fel, se le, ugyanazon a hőfokon ég.
- Neked mekkora szád van - fintorgott Sei, én pedig vállat rántottam.
- Szoktunk beszélgetni.
- Aha.
Asuka feltűnt, átsasszézott Daniell mögött és a fotel előtt, hogy Seiki kezében landoljon. Aranyosnak találtam a kis közjátékot. Asuka sokáig volt tartózkodó, kedves módon, de távolságtartó, egy ideje viszont ráérzett a varázsára annak, hogy ha magunk vagyunk, azt teheti, amit érez. Az oldalához simult, fejét rádöntötte, Seiki átfogta a derekát. Olyanok voltak, mint két illeszkedő puzzle kocka. Ami az egyik nem, az a másik igen, felvillant előttem a szomorkás mosoly a minap a rendelőmben.
- Komolyan nem voltál neki képes egyetlen normális sztorit sem mesélni rólam? Csupa olyat tudtál elővenni, amiből az jön le, hogy mekkora barom vagyok? - rosszallása jeleként felém mutatta a mutató ujját, szerintem a középsőt akarta, de próbálta visszafogni magát. Daniellt, aki helyet foglalt mellettem a kanapén, csülkeit keresztül dobta a sajátomon, ez mind nem hatotta meg. Az ő arcáról inkább az sugárzott, hogy akármit is mondhattam volna, neki semmi kétsége afelől, hogy Numata Seiki az, ami - bármi is legyen - aztán megenyhült.
- Egen, tudom, tuudom, nagyon szép volt, és lamúr és mindjárt odarohanok, gyönyörű emlékek hadát szedtétek csokorba együtt, s bár az idő elmúlt felette és ószínűre árnyalta, szépségük el nem évül soha.
Seiki pislogni is elfelejtett.
- Na, tessék, remélem boldog vagy, megmelegítetted a Szöszit.
Daniell a kommentet elengedte a füle mellett.
- És ha már itt tartunk, van valami, amit meg akarok kérdezni, mert tudnom kell. - Ezt kollektíven furcsálltuk. Nem. Komolyan. Láttam, hogy nem csak én, de a másik kettő is tűkön ül. - Áruld már el, mert nagyon érdekel, mindazzal együtt, hogy utálom, hogy tudok részleteket és most mégis kérek még, szóval mondd meg... Hogy jártál te Ryu mellett fodrászhoz? - és síri csend, egy tücsök ciripelt valahol, egy messzi mezőn, én nem hallottam, csak odaképzeltem.
- Hé! - hőbörögtem, de minek?
- Van, ami nem változik. - Sei arcán kéjes mosoly formálódott, nagyon hasonlatos a vetkőzős verzióhoz.
- Ngenn - húzta el az orrát Csücsök.
- Hallani akarod a mestert? - sóhajtott, Daniell pedig, mint egy forgalomirányító rendőr evezett a kezeivel, ezzel jelezvén, tovább, tovább, a körítésre nem kíváncsi. Numata Seiki kinyújtózott, ezzel kicsit megbontva egységüket, de Asuka hamar hozzáidomult ismét. - Először nem szóltam neki - rántott vállat, majd hadarva folytatta. - Ezt ne csináld. A szívem szakadt bele. Krokodilkönnyek és kutyaszemek. Másodszor elvittem magammal. Gondoltam ha látja, hogy nem nullás géppel esnek nekem… Ezt se csináld. Egy felnőtt taknyodzó pasas, aki azon hüppög, hogy az olló közelít a hajadhoz, kimagyarázhatatlan. 
- Én még mindig a válaszra várok - nyögte Daniell, én meg nem tudtam, a kettő közül melyikre nézzek csúnyábban. Talán Seikire, neki formálódott az a tenyérbemászó mosoly az arcán, ahogy a száján formásan előcsusszant...
- Ő vágta a hajamat. 
Ciripp, ciripp, mondta a tücsök azon a képzeletbeli tisztáson, az erdő mellett.
- Te vágtad a haját? - fordult felém szerelmem remegve a cáfolatért.
- Igen - nyögtem.
Nem volt válasz. Megsimogatta a fejem, adott a homlokomra egy csókot.



Fogalmam sincs róla, hova tűnt el a társaság másik fele, de Seiki mellettem ülve újabb pohár bort töltött nekem.
- Mi bajod? - néztem rá. - Ingerült vagy és ne haragudj, hogy ilyet mondok a saját házadban, de a szokottnál kissé...
- Bunkó, vettem. 
- Türelmetlenebbet akartam mondani.
Meggyűrte a homlokát, feje hátracsuklott. 
- Kurva fáradt vagyok.
- Miért nem szóltál? Lemondhattad volna, áttehettük volna, tudom, milyen egy húzósabb széria odabent, ha kivagy...
- Nem, én nem - tiltakozott még mindig a homlokát masszírozta - szeretem, hogy itt vagytok, tényleg, nem volt szándékomban rugdosni a vendégeimet, sajnálom.
Ettől csak jobban pislogtam.
- Nem hinném, hogy Daniell ezért sírja majd tele a párnáját.
- Én sem féltem, veszi a lapot és csíp is. Olyan, mint a szappan a szembe...
Újfent néztem rá, mert megint kezdett olyan irányba menni, ami a bocsánatkéréssel tökéletesen ellentétes. Fél pillanat kellett, hogy ő is rájöjjön.
- Sajnálom!
- Mi van veled?
- Mondtam. Fáradt vagyok. Nem baj, másfél hónap és szabin leszek, akkor pedig majd mindent kipihenek.
Szeretem az optimista embereket. Nem ő az egyetlen, aki egy túlhajtott életet próbál meg tíz nap alatt kigyúrni magából. Sok szerencsét hozzá, nem csak neki, minden földi halandónak.
- Terv van? – mosolyogtam, mert nem akartam azt mondani, hú, de messze van az még. Másfél hónap az hat hét, negyvenöt nap. 
- Hogy pihensz te? Terv? Te jó ég! Nincs tervem, dögleni fogok! Talán a nagyszüleimhez leugrunk, rágják a fülem Fióka miatt.
- Mármint?
- Szeretnék látni. Minden telefonbeszélgetés vége, hogy elmondatják velem, hogy ha legközelebb lesz időm látogatni őket, elviszem magammal.
- Szeretik - jegyeztem meg, ő pedig hirtelen majd kicsattant.
- Imádják! - kacagott fel. - Odavannak érte, pedig csak egyszer látták. Mellesleg már mondtam, de igazán ledughatnád a pofádat, mert te is állandóan téma vagy, rég láttak.
- Hálátlan farok vagy - fintorodtam el, a lelkiismeret-furdalás oldalba rúgott.
- Úgy szeretik Asukát. Örülök neki. - Mintha ezt nem olvashatná le az arcáról bárki. - Nem tartottam olyasmi klisétől, mint amit a Szöszi papája produkál, na de ilyen szeretetre a legvadabb álmaimban sem gondoltam. - A grimasz, ami átfutott az arcomon, önkéntelen volt és brutálisan őszinte - Hűha, mi van megint? - tértünk le a „család szereti Asukát” vonalról.
- Abszolúte semmi. A minap voltunk vasárnapi ebédelni, ahol a családfő olyan kedélyesen kurjantotta felém a nevemet, hogy majdnem hátrafordultam, áll-e mögöttem valaki, aki ugyanazt a megszólítást hordozza, mint én. Amikor rájöttem, hogy tényleg nekem szólt, tátva maradt a szám. 
- Kétszínű pöcs.
- Nem tudom. Úgy tűnik, kéthetente pár órára tényleg képes félretenni azt, hogy Daniell párja vagyok és megpróbál emberként viselkedni, ez jó, nem? Ami durvább, tudod, az, hogy amikor elfeledkezem arról, mennyire utálja a képem, egészen jól érzem magam. Jó, persze utána napokig rosszul vagyok, mert ez a medvecomb méretű húsok szolid két kiló krumpliágyon nem az, amit az én gyomromnak találtak ki, na de ha nem veszem az akadályt és nyomom le a torkomon, amit a tányéromra pakol, még megkapom, hogy nem vagyok férfi. Mindent baconbe kell tekerni. A bacont is - vicsorogtam, bicepsz villant és jelképesen haraptam a saját alkaromból. - BBQ! ... Ezt is megértük.
Révetegen bámult rám, majd lehörpintette maradék borát.
- Kellett neked más égtájról szemezgetni, most nesze, egzotikum.

"Nesze nekem" tanulság Numata Seiki szájából.

14 megjegyzés:

  1. Morzsányi kicsi mese, élveztem. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. ÁÁÁÁÁ!:D Ez nagy volt! Komolyan, azt hittem, hogy Daniell valami "ütőset" kérdez, de ez a hajvágós ötlet - eszméletlen volt! :D
    Mikor nyílik a Ryu-féle hajszalon? :D
    Seiki tényleg fáradt, vagy valamit később kell majd megtudnunk? Egy csöppöt aggódok! (Egyébként anno nagyon örültem, hogy a nagyszülők odavoltak Fiókától - remélem lesznek még zöngék egyszer róluk is! :) )
    Köszönöm, nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cia! Köszi, hogy benéztél olvasni! :) Mégha ilyen kis mini fejezetecske is volt ez a mostani. (Csak ez volt javítva.)
      Sei nincs jó passzban, ez megesik. :/ Terveim persze mindig vannak, de aggódni azért nem kell miattuk.

      Törlés
  3. Nagyon jó volt :)Ryu nem bírja az olló csattogás gondolatát sem a szöszi feje körül :) Hát nem is csodálom,élvezet lehet bele merülni egy akkora hajzuhatagba. Egy milliméterét sem akarja elveszíteni :) Édesek ,imádom :) Köszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ryu meg a haj... Oo" Borzasztó a fickó. Booorzasztó. XD Köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés
  4. asdfghjkl Seikit kaptam az arcomba <3 Köszönöm szépen nagyon jó volt ez a fejezet:3 <3

    VálaszTörlés
  5. Imádás, rajongás...
    Köszönöm! :-)

    VálaszTörlés
  6. Még most is vigyorgok mint egy idióta ! XD Daniel nagy kérdése, nem volt semmi! Csak azt nem hiszem,hogy Ryu Daniel haját is levágná. Nem lenne hozzá szíve. Nagyon köszi ezért a kis szösszenetért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, azt én sem hiszem, de kitudja, hátha rákényszerül valamilyen módon. XD
      Én köszönöm, hogy olvastad!

      Törlés