2015. november 30., hétfő

Nekoko

Fiúk-lányok őszinte leszek, én már annyira az ágyamban szeretnék lenni (kizárólag alvás céljából), hogy nyafogok a párnám utan, mint egy ovis. De már ígérgetem nektek ezt egy ideje, nem volt képem tovább halogatni, frissítek.
A doc azért kerül ilyen formában megosztásra, mert többen kértétek és én sajnos tudom, hogy most egy ideig nem lesz időm arra, hogy fejezetenként feltöltsem, ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak.

Figyelem-figyelem, ez itt az ezer éves oldal verzió, igen, a kőkorszakból, najó, kicsit korábbról de jelenleg nincs időnk csiszolgatni sajnos. :( Suttogva bevallom, ha rajtam múlna, ízekre szedném Neko-chant. A történet van már vagy... Oo nyolc? Talán kilenc éves? Ilyenkor kell valaki aki megakadályoz benne és szerencsére nekem van, szóval nem bántottam a sztorit. 

Annak, aki nem ismeri a történetet, bár a menüben van általános figyelmeztetés, dióhéjban is annyit, hogy korhatáros (és saját tapasztalatból beszélek, én írtam, nehéz lett volna nem érezni közben, hogy nyomasztó? Angst? Stb.) erre készüljetek.

Köszönöm a türelmeteket! 


Jó olvasást!

22 megjegyzés:

  1. Nagyon köszönöm!!!! :D

    pusziiiii

    VálaszTörlés
  2. Hálám a síron túl is üldözni fog, Ayase! Te egy angyal vagy! Köszönöm! *ölel*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neeeem vagyok, de úgy örülök, hogy így örülsz!

      Törlés
  3. Az biztos, hogy nem egy könnyed esti olvasmány, de újra neki állok. Szerettem, jó lesz újra találkozni velük.
    Köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  4. Életem egyik legszebb, de egyben legszomorúbb története. Nagy megtiszteltetés, hogy olvashattam.

    VálaszTörlés
  5. Esküszöm pont a hétvégén jutott eszembe, hogy szeretném újraolvasni ezt a szépséget. Ráadásul teljesen abban a hitben voltam, hogy ez itt fönt van. Persze aztán nem találtam... És erre most hirtelen tessék! =D Kicsit úgy érzem, hamarabb jött a Mikulás.
    Szóval köszönöm! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen! Tényleg olyan rég szerettem volna már, de valahogy nincs elég időm... Soha. Oo"

      Törlés
    2. Igazából még jól is jártam! =D Miközben keresgéltem, végignéztem oldalanként a régebbi bejegyzéseket és megtalálta az Ottalvósdi című eszméletlen édes Daniell side storyt, ami nincs így külön az alap fejezetek alatt. Utána már csak vigyorogtam, mint egy nemnormális. =D

      Törlés
  6. Pont tegnap mondtam tesómnak,hogy itt az ideje az éves bőgésemnek.Mondja,hogy nézzek valami filmet.Erre csak annyit válaszoltam,hogy neeem! Nekoko! Szerencsére egyszer régen átküldted nekem mailben,azóta minden évben vele engedem ki a felgyülemlett stresszt.Köszi,hogy az oldalról is le lehet tölteni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fura lesz, de boldog vagyok, hogy hozzá járulhattam az évi könnycsapolásodhoz. :D

      Törlés
  7. Szívből örülök, hogy újra olvasható ez a történeted. Külön boldogság, hogy "nem szedted ízekre". Nekoko így tökéletes. Régi vágyam, hogy még egyszer ezt folytatod. Olvasnék az első intimebb pillanatukról. Az első együttlétükról. A jövőjükről. Morbid módon de szeretném ismerni Nekoko részletgazdagabb múltját is. Jól emlékszem, hogy a történet két másik mellékszereplőjéről ís volt egy egyfejezetesed?
    Kérlek soha ne add fel az írást. Te vagy az egyik kedvenc magyar íróm, beleérte a szépirodalmi alkotókat is.
    Szívből kivánom, hogy soha ne hagyon el az ihlet! Ámen...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, ha eltelik bizonyos idő, az ember ingert érez aktualizálni. Oo Borzasztó.
      Az a fajta valaki vagyok aki örömét leli a slice of life típusú történetek írásában, pont ezért egen, van folytatásom. Nem volt benne igazán cél, inkább csak írni akartam róluk mert jólesik, megnyugtat, bár nem hiszem, hogy valaha mutogatom majd napvilágon. :)
      Egyébként jól emlékszel, valóban volt egy side sztori a régi oldalon.
      Szeretek írni, szeretném, ha picit lenyugodnának körülöttem a dolgok és lenne egy kis időm traktálni titeket mindenféle sztorikkal, előbb-utóbb biztos eljön az is. :)
      És nagyon köszönöm neked. Tényleg.

      Törlés
  8. Ayase, te bűnre akarsz csábítani.
    Nyakamon egy halomnyi vizsga, időm semmi (ezért is csak most vettem észre a frissítést), de ezt a történetedet imádom, és szívem szerint azonnal újra olvasnám, azonban 40 perc múlva jelenésem van az egyik vizsgámon. Utána viszont ismét elolvasom. Ha jól emlékszem nem árt hozzá némi tea és csoki, hogy ne bőgje el magát az ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csúnya csúnya Ayase *jaj de szégyeli magát - nem is" XD
      Remélem minden jól ment és utána megjutalmaztad magad egy kiadós, gyomorfacsargatós sírással! :)

      Törlés
  9. Azt hiszem nem olvastam még ezt a történeted,vagy csak az elejét, mert emlékeznék rá ha végig olvastam volna.Nagyon magával ragadó és emlékezetes történet.Mélységes fájdalommal átitatva,de a szivárvány az út végén meg meg csillan és ez kell a Toriért fájó szívemnek különben megszakadna.Köszönöm, hogy olvashattam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy kaptál egy kis újdonságot! Sajnos mostanában úgysem mondhatom el a blogról, hogy lépten-nyomon frissülne.

      Törlés
  10. Köszönöm szépen, hogy újra elénk tártad ezt a gyöngyszemet! Nagyon szeretem, így pedig, hogy már pdf-ként is őrizgethetem a gépemen (és újraolvashatom bármikor) kimondhatatlanul boldoggá tettél. Már csak egy kézzel fogható példány hiányozna a repertoárból. :)
    Köszönöm szépen! :)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon szépen köszönöm ❤️

    VálaszTörlés
  12. Már idejét se tudom mikor olvastam a Nekoko-t először. Még a régi holnapon volt az. Akkor az volt a legkedvesebb a szívemnek minden átélt fájdalom, bánat és tehetetlen düh ellenére. A legkedvesebb, a legtisztább. Pedig akkor még csak egy két szó ha elhagyta Neko-chan ajkait. A történet pedig ott zárult hogy kellene egy könyvespolc a kis garzonlakásba.
    Most olvastam végig az egészet Epilogussal együtt. Hogy annál jobban is a szívembez nőhet, nem tudtam hogy lehetséges, mégis megtörtént.
    Volt hogy utáltam azt, hogy 'áterző' vagyok és hogy képes vagyok mások érzéseít magaménak tudni, átélni amit olvasok a legutolsó betűig, de most hálás vagyok, hogy ezt megélhettem
    Tudom hogy úgy döntöttél bizonytalan ideig leteszed a lantod, mert neked ez kell. Kényszerből úgyse megy. De ha valamikor úgy érzed irsz majd valamit megint, én kíváncsi leszek rá és el fogom olvasni amikor meglelem. Addig is maradok hű, bár csendes rajongód. Nincs még egy ilyen író mint te vagy. Remélem ezt tudod. 😘❤️ (P.S.:szavakkal nem tudom jól kifejezni mennyire...a legkedvesebb íróm vagy. Nem az egyik kedvenc hanem "A kedvenc")

    VálaszTörlés