Prince of Moonlight - Holdfényherceg 5. fejezet

A hálóba nyitva sötétség fogadta. 

- Jó reggelt, Susuka! Hasadra süt a nap, én pedig hoztam neked áfonyás... ... ... 

A hangjára az alak az ágy jobb oldalán felült. Kótyagosan tekintett körbe, bal kézzel csendre intette a váratlan látogatót, a jobbal pedig a padlón kezdett matatni.

Yoochun döbbenten figyelte. Ott volt a levegőben a fahéjas gyertya, a bútorviasz és a szex. Félreértelmezhetetlenül a szex.

A férfi megbillent, igyekezett tompítani a hangot, ahogy kiesett az ágyból, Yoochun pedig azon volt, hogy ne lássa meg - tökéletesen meztelen. Utóbbi nem jött össze.

Az idegen tett még pár kísérletet, de az ágy alatt sem lelte, amit keresett. Keze megindult a takaró alatt, majd diadalmas szusszanással övezve kirángatta az alsóját, egyensúlyát el-elvesztve felhúzta azt és tenyérrel kitolta a meglepett Yoochunt az ajtón.

- Hány óra van? - Összeakadt a nyelve, szemöldökráncolva hunyorgott át a nappaliba, hogy ott meglássa az órát és… - Öreg, még nincs nyolc, jesszus, neked van kulcsod?

Yoochun folytatta a nézést, szája nyílt ugyan, de hang még nem jött ki rajta.

- Jól van, mondd, itt a fülem, de légyszi a konyhában, oké? Hagyd szegényt aludni, mert két óra az semmire sem elég. - Elindult. - Semmire. Azt hiszem, szédülök - motyogta magának. 

Shane kitámolygott a konyhába, Yoochun és a négyből két macska pedig követték. 

- Úristen, kell egy kávé. - Shane bugyborékolt, a lépései még mindig csálék voltak, megvakarta a nyakát, igyekezett kinyújtózni, de több helyen is fájt és az agya még mindig horkolt. - Kávé - nyögte és nyitotta sorra a szekrényeket, a legutolsónál fájdalmasan felnyekkent.

- Junsu nem kávézik. - Yoochunnak megjött a hangja, bár furán ugrált, bizonytalan volt és fátyolos, szavaira a férfi vállai megroskadtak.

- Bassz... - Megfordulva a világ minden fájdalma kiült az arcára, amikor is meglátta Yoochun kezében a papírpoharat. - Mondd, hogy... - biccentett felé, a remény ott csillogott az íriszén. A kérdezett még mindig nem teljesen volt képes bedolgozni a helyzetet, így lassan bólintva bizonytalan mozdulattal felkínálta a már megkezdett italt és Shane egy pillanatig sem gondolkozott, csak átvette a bögrét és kortyolt. - Ez életmentő, jövök neked eggyel - majd fintorogva próbálta a nyelvéről ledörgölni az ízét a szájpadlásán. - Ez mogyorós? Nem baj, túlélem. A koffein az koffein. Uh, és cukor. Sok cukor. Három? Nem baj, talán még ezt is. - A króm kenyérpirító megsúgta neki, a haja egy kisebb katasztrófa, azt pedig a székre tottyanva látta, hogy az alsója fordítva van rajta. De csak vállat rántott és újra ivott. Szinte érezte, ahogy a sejtjei ébrednek, ahogy az agya ásítva munkához lát és...

- Szóval? - pislogott az idegenre a papírzacskóval, az pedig megköszörülte a torkát.

- Park YooChun - mutatkozott be, mert eszébe jutott, hogy kellene.

- Az egyik báty - válaszolta kedélyesen Shane, majd az értetlen hunyorgásra válaszul ő is közölte a nevét és még kezet is nyújtott. - És? Hogy-hogy ilyen korán? - tette fel a kérdést kortyolva, bár a mogyorót még mindig nem bírta.

- Megbeszéltük, hogy együtt reggelizünk.

- Ja, én azt hittem, hogy úgy működik, hogy találkoztok valahol.

- Nem, ez általában úgy működik, hogy hozok reggelit - válaszolta Yoochun.

- Még alszik. Csak délután van dolga, hagyd aludni, ráfér, fáradt.

- Aha. Sejtem - forgatta a szemét.

- Nem - mondta Shane, bár inkább csak a pohárnak, mely egyetlen nyalintás híján már csontszáraz volt. - Mindegy, inkább ne keltsd fel - mosolygott, igyekezett annyira barátságos lenni, amennyire csak a szituáció engedte. Fogalma sem volt róla, hogy lehetett volna ő itt személyesen a béke fehér galambja, az sem számított volna.

- Én azért jöttem, hogy beszéljek vele.

- Persze! Beszélj vele! Csak hagyd aludni még pár órát, ahogy mondtam már, két óra semmire sem elég, tényleg, barátok között is minimum három kell és annak szorzói.

- Rendben. - Yoochun mosolyt erőltetett az ajkaira, a vele szemben ülő férfi pedig nekiállt nézelődni a vacsoraasztal romjain. 

- Kellene valami reggeli. - A gyomra felkordult. - Valami sok. Meg tudnék enni egy lovat, körettel és narancs dzsúzzal. - Ezen jót vigyorgott. Ő.

- A közelben rengeteg nagyon jó étterem van, ha gondolod, kiengedlek. – Yoochun mondta mindezt egy tál kavics lágyságával. 

- Szerintem üzenete van annak, ha egy együtt töltött éjszaka után reggel csak úgy köszönés nélkül meglépsz.

Egymás szemébe meredtek és Yoochun pislogott először.

- Szerintem annak is üzenete van, ha minden neked idegennek az arcába tolod a trófeádat.

- Láttál az ágyából kimászni, mit cifrázzak rajta? Én nem köntörfalazok, te meg nézhetnél rám minimum semlegesen és nem úgy, mintha éppen liliomtipráson kaptál volna.

- Tíz éve ismerem Junsut és még soha nem fordult elő, hogy egy idegen férfit találtam az ágyában. 

- És úgy gondolod ez normális?

- Úgy.

- Ez igazán szomorú.

- Ki szerint?

- Két felnőtt ember hozott egy döntést. Ő volt az egyik, én a másik és pont. Nem értem, miért kellene ezt megvitatnom egy harmadik személlyel a konyha közepén, rohadt éhesen.

- Az ilyesmi nem... - Yoochun szeme végigszaladt a vacsora maradékán, elidőzött a két félig ürített pezsgős poháron, szemöldöke összefutott. - …jellemző rá.

Shane követte a pillantást, a következő percben pedig összpontosított, hogy ne jöjjön ki a béketűrésből.

- Nem ismerjük egymást, de úgy nézek ki, mint akinek le kell itatni a partnereit, hogy szexhez jusson? - Yoochun kérdő pillantására egyre nehezebb volt hidegvérrel válaszolni. Az énekes szeme végigfutott a széken egyre peckesebben ülő férfi csupasz felsőtestén. Hideg semlegességgel kezelte annak már-már pimasz módon újság hasábjaira való tökéletességét, kockáit és íveit – Rajta, Mr. Holmes, szagolja meg a poharat, meg fogja lepni az erős, gyümölcsös aroma. - A buborékos almalé élénkarany színe akár a pezsgő, de ó, nem. 

- Junsu fontos nekem. - Yoochun keményen beszélt.

- Nekem is fontos.

- A kettőt ne hasonlítsuk össze.

- Ebben teljesen egyetértek, szerintem se. Túl őszintének neveltek, soha nem voltam jó az alakoskodásban, így egyenesen a szemedbe mondom, haver. Rohadt furán jön ki, hogy itt állsz és gyilkos pillantásokkal bombázol valamiért, amit fogalmam sincs, mi okból, de nem helyeselsz és nekem komolyan ingerem van bocsánatot kérni, csak hogy nincs rá okom. Szóval ha most  te lennél a feleség vagy az élettárs, már itt se lennék, de egyik se vagy, így nem kezdem el sebtében szégyellni magam, mert nincs miért.

Először az ajtó csapódott, majd macskák kórusa zengett fel és közeledett, míg léptek csosszantak a fapadlón. Egyre csak jött és jött, míg végül a konyhaajtóban Junsu jelent meg, teljes életnagyságban, egy puha krém fürdőköpenyben. A haja felfelé pöndörödött, a szeme... az nem volt neki, csak hunyorgott, a lábánál törleszkedő macskákkal övezve csusszant a járólapon és amikor Shane elé ért, álmatag vigyor szökött az ajkaira.

- Jó reggelt.

Shane vele mosolygott, az elmúlt éjszaka, mint egy élő kollázs, gomolygott az emlékei között.

- Jó reggelt, Moon. - Kinyújtotta a jobb kezét és Junsu belefordult az ölelésébe, rádőlt.

- Nem találtam a gatyámat.

- Képzeld, én se.

Összemosolyogtak, bugyuta mézes vigyort váltottak és a világ meg pink vattacukor.

- Ezért ezt húztam fel - rántotta meg a köpeny szélét - de ennek meg az öve nincs meg és már a nappaliban voltam, amikor rájöttem, hogy kivehettem volna egy új alsót a fiókból és... te jó ég, milyen a hajad! - és kacagott, míg tíz ujjal próbált rendet tenni Shane katasztrofális fürtjei között.

- Ne fáradj, ezt csak a zuhany hozza helyre.

De Junsu nem adta fel, kicsit jobbra simította, kicsit balra fésülte, majd újra jobbra, mikor is lemondó szusszanással elmotyogta:

- Van zuhanyzóm.

- Tudom - mosolygott Shane. A szájához húzta Junsu jobb kezét, adott egy csókot a tenyerébe.

- Kád is van.

- Uh, kád! Azt is tudom.

- Kell türcsi? - érdeklődött Junsu.

- Ott a tegnapi - kapta a választ.

Yoochun belekrákogott. Döbbent csend ült rájuk, ahogy Junsu hirtelen nem csak egyenesen előre, de oldalra is kitekintett. Barátja ott állt a konyha jobb sarkában és vonásait fürkészve nem tűnt kifejezetten boldognak. Junsu lábai gyökeret eresztettek. A meglepetéstől csak úgy maradt, félig Shane-re dőlve, félig a saját lábán állva, csak pislogott előre. Shane érezte a görcsöt, a másik merev testét, az idegességet remegni az izmaiban. Megrótta magát, mert egy gyors pillanatra ő is elfeledkezett a hívatlan látogatóról, az az ostoba varázslat… Tompa volt tőle. 

- Hé, Moon - krákogva kereste a hangját - vendéged van - intett bárgyún és Junsu kettőt köhintve lassan felegyenesedett. Két kézzel szorosra húzva magán a köntöst kicsit lefelé is próbált rajta nyújtani.

- Jó reggelt, Baby, látom, megfeledkeztél rólam...