Daniell 9. kötet 2. fejezet - Ex
Megjegyzés: Sétáltam lefelé a Union Street-en (vásárolni voltam és
sikeresen tulaja lettem egy cuki pink éjjeli lámpának, de ez nem fontos,
mármint számotokra nem, nekem igen, mert én örülök neki), mentem, mendegéltem,
nagyon tavasz volt, ami triplán jólesett, mert a folyamatos esőtől és széltől
(főleg a másodiktól) napok óta fájt a fejem, így nagyon örültem ennek a
kellemes délutánnak. És akkor egyszer csak előrenéztem és velem szemben, pár
üzlettel arrébb, gyalogol felfelé egy férfi. Középmagas, átlagos testalkatú, kreolbőrű.
A haja sötétbarna, hihetetlenül tapiznivaló, pofátlanul hullámos, két oldalt
halántéktájon enyhén őszülő tincsekkel. Szája szegletében puha mosoly ült, ahogy
hallgatta a mellette gyaloglót (akiről mellesleg, így utólag fogalmam sincs, férfi
volt-e, nő, felnőtt vagy gyerek, mert az valahogy nem maradt meg, nem is értem
miért… XD). Csak nézett előre és sétált, én pedig nem kaptam szikrát, és csak
és kizárólag odabent, de mélyet sóhajtottam, mert annyira <3 Carlos <3
volt, hogy azt elmondani nem lehet. Oh, perfect-imperfect
Carlos, a semmiből, szembe az utcán - a fangirl meg kishíján leájul a járdáról.
*sóhaj, az a mélytüdős fajta* Utána pedig hazafelé végig azon járattam az
agyam, hogy miért nem tud egyszer egy Ryu szembesétálni velem. Tudom,
telhetetlen vagyok, de akkor is! A pasi lassan tizenakárhány éve velem van,
miért nem talizunk, legalább szökőévente? Nem érvényes!
Megjegyzés 2: Az a bizonyos találkozós fejezet meg lesz, de extraként mert ez már így is egy túl nagy kötet. :D